Gyujtó Ádám
A foci volt a mindenem. A labda érzékem már az óvónénik szerint is nagyon jó volt. Az első adandó alkalommal jelentkeztem egy jó nevű sport egyesületbe. Évekig ott fociztam. Sajnos a felnőttek / edző, vezetés / ellentéte miatt edzőnk távozott az egyesülettől  és a csapat követte őt. Sokáig azonban nem bírtam a rendszeres mozgás nélkül. Szerencsére szüleim a neten 2010-ben felfigyeltek a Nagy Sportválasztó hirdetésére, ezen belül is az akrobatikus kosárlabdára. Trambulin, kosár – ez pont neked való mondták. Édesanyám vitt fel engem és még 3 iskola társamat az első megbeszélt edzésre. Már hazafelé tudtam, ez az ami nekem kell, erre vágytam mindig. Az edzés nagyon baráti hangulatban zajlott. Áron szigorú, de nagyon közvetlen, barátságos volt. Már ekkor megfogott az a nagy mértékű egymásra figyelés, ami a csapat tagjai között volt. Kell is ez, hiszen egy rossz feladás, egy rossz indítás az egész csapat munkáját elrontja.A kemény edzések, a rendszeres gyakorlás / otthonra is beszereztünk egy palánkot, nagypapám pedig átalakította a trambulinomat/ meghozta a gyümölcsét. 2012. őszén bekerültem a NAGY CSAPAT-ba és novemberben, a 15. születésnapomat már az első külföldi fellépésen ünnepelhettem, Halléban. Ennél nagyobb ajándékot nem is kaphattam volna. Jelenleg két tannyelvű gimnáziumba járok, és remélem  külföldi útjaim során majd jól tudom hasznosítani, most még nem tökéletes nyelvtudásomat. Minden fiatalnak csak ajánlani tudom ezt a “sportot”. Nem a számítógép előtt kell ülni a szobában, hanem mozogni kell!!! Aki a Face Team-et választja, az biztos lehet benne, hogy mozgás hiányban nem fog szenvedni és egy igazi szuper jó közösség tagja lehet. Persze ez lemondásokkal is jár. Sokszor nehéz összeegyeztetni a fellépéseket az iskolával.A pótlások !!!! De ezért vannak a barátok, akik ilyenkor sokat segítenek. Aztán itt volt PANAMA. Igen így nagy betűkkel. Ez maga volt a csoda!! Igazi sztárnak éreztem magam, mikor csapatunk egy élő adásban vett részt. Fényképezőgépek kattogtak, vakuk villogtak. Szenzációs volt. Melyik gyereknek nem ez az álma? Hát az én álmom valóra vált. Persze a nagy csillogás mögött rengetek gyakorlás és kitartás van. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család.Egyszer elhangzott ez a mondat: “Nyolc apuka, egy gyerek.” Ez bizony szó szerint így van.  Ezt bizonyítja, hogy sokszor jöttem volna haza hiányos csomaggal, egy-egy  fellépésről  / cipő, telefon,stb/ ha ők nem figyelnek rám. Nálunk igaz ez a mondás: ” Egy mindenkiért, mindenki egyért”. Azaz még igazabb lenne így: ” Egy mindenkiért, mindenki Face-ért.” Szüleim szeme még ennyi idő után is könnybe lábad, mikor a fellépés után Áron egyenként bemutatja a csapat tagjait és elhangzik az én nevem is. Azt mondják, ezt soha nemlehet megunni. Büszkék rám. Szerintem minden gyerek erre vágyik.