Kajtár Norbert
Kajtár Norbi vagyok. A csapatba való kerülésemet azt hiszem foghatom a véletlenre. Egy divatshowra kellett beugranom egy breakes barátom helyett, ahol a modellek munkáját táncosok és egyéb látványos produkciót művelő emberek egészítették ki. Én az akrobatika ágát képviselve pótoltam a breakes hiányát. A társam,aki ugyanazt a pozíciót töltötte be,és egyben aki elhívott erre a munkára,már ismerte a Face Team vezetőjét,az itt modellként jelen lévő Takács Áront. Bemutatott minket egymásnak,bár Áron bele volt temetkezve a csapat háttérmunkáiba,annyi időnk akadt éppen hogy kiderüljön:ők embereket keresnek a csapatba,engem pedig érdekel,és ráérek. Beinvitált egy edzésre,abban maradva hogy „meglátjuk”.Így is lett,a következő edzésen már ott is voltam. Említettem neki hogy van közöm a „minitramphoz”,ez látszott is,viszont meg kell tanulnom a másik legfontosabb részét az egésznek,a labdát kezelni. „Megláttuk”. Jóslata szerint 2 hónap alatt,a megfelelő hozzáállással és motivációval képes leszek beállni közéjük akár egy fellépésen is. Én komolyan vettem,és egy bő hónap elteltével ott is voltam velük egy szegedi shown. Nagy kihívás volt számomra,hiszen friss volt ez az egész,és nem akartam szégyent hozni rájuk,és magamra sem,de sikeresen lezajlott,tetszett az embereknek. Első megpróbáltatásom után jött egy jóval nagyobb,miszerint közeleg egy panamai fellépés,ahol engem akarnak maguk közt tudni. Onnantól kezdve ennek súlyával jártam be edzésre és törekedtem arra hogy kellőképp megfeleljek,és megérdemeljem ezt az utat. Szerencsére jó pár felkészítő és úgymond csapathoz szoktató fellépés volt előtte. Sok országba eljutottunk nyár óta,de a panamai mind közül a legnagyobb emlék. Az első repülésem,a legnagyobb kaliberű fogadtatással amit valaha átéltem. TV,radio,újságcikkek, stb. De nincs megállás,egyik bemutatót követi a másik,sűrű a program,sok az edzés. Nem szokatlan ez,noha ma versenyszerűen már nem sportolok,régen sikerült az országos bajnokságok végén a dobogó első fokára állnom az akrobatika mellett nagygumiasztalon is,illetve évekig tagja voltam a debreceni többszörös országos szertornabajnok csapatnak. Ezt az ágat folytattam és folytatom jelenleg is kicsit kötetlenebb formában,amit a parkour-freerunning testesít meg.Motivált vagyok,az edzéseket ugyanolyan rendszerességgel látogatom mint kezdetben,fizikai állapotomtól függő intenzitással.Élvezem a csapat életvitelét,az utazásokat,a kalandokat.Köszönöm az egész csapatnak a segítséget,a bizalmat,a lehetőségeket.

Aki nem bízik kellőképp magában annak üzenném,hogy amikor először láttam élőben a Face Team egyik bemutatóját,a sok éves akrobatikus múltam mellett is teljesen nézőjévé tudtam válni. Több olyat is csináltak amire azt mondtam magamban: „nekem biztos nem menne”. És mivel nem könnyű dolgok ezek,elsőre nem is ment,viszont mindig is hittem magamban,és mindig ez a mondatom lebeg a szemem előtt: „Ahogy ami megvan meglett,úgy ami meglenne meglesz.” Ahogy a 0ról bármeddig is eljutottál,úgy bármeddig el is tudsz,ha tényleg akarsz!Így már én is végrehajtom azt a pár ugrást amit alig hittem el,mielőtt a csapatba kerültem. És ez így megy tovább a végtelenségig,mert fejlődni mindig van hova!