Pálfi Gergő
“Az erőfeszítés csak akkor nyeri el méltó jutalmát, ha ez ember semmiképp sem adja fel.” (Napoleon Hill)

Pálfi Gergő vagyok.  23 éves.

Gyerekként többféle sportot kipróbáltam. Két kedvencem volt. Kisiskolás koromban a talajtorna, később a kosárlabda. Végül a kosárlabdát választottam. Az iskolai csapat mellett pár évet kosaraztam a MALÉV csapatában. Szabadidőmben streetball versenyekre is jártam.  Jelenleg a Testnevelési Egyetemen tanulok. A fő szakirányom itt is a kosárlabda.

Két éve csatlakoztam a Face Team csapatához. A gimnáziumi testnevelő tanárom ismertetett össze Takács Áronnal, a csapat vezetőjével. Az akrobatikus kosárlabdában szerencsésen ötvöződik két kedvenc sportom, a torna és a kosárlabda. Elég későn (20 évesen) találkoztam először ezzel a sporttal. Bár tudtam, hová jövök, az első edzésen mégis sok meglepetés ért. A nagycsapat trükkjein csak tátottam a szám, az utánpótlás ügyességén ugyancsak. Természetesen a kicsiknél kezdtem, bár a korom miatt a nagyokhoz tartoztam volna. Nagyon távolinak éreztem azt, hogy én ezt valaha is meg tudjam csinálni. A kosárlabda oldalától nem féltem. Viszont rá kellett jöjjek, hogy a majd 10 éve abbahagyott talajtorna tudásomat nagyon fel kell frissítenem. Egy nehéz időszak kezdődött. Sok edzés, kevés sikerélmény, sérülések és sérüléstől való félelmek.

„Nem veszítettem el a kedvemet, mivel minden egyes sikertelen kísérlet egy újabb lépést jelent előre.” (Thomas Alva Edison)

Sokat jelentett, hogy sok segítséget és biztatást kaptam a többiektől. A fellépéseken sokáig izgultam és persze, ami az edzésen ment, az a fellépésen nem sikerült olyan jól. Ez olykor elvette a kedvem.

„A negatív gondolkodás határt szab a teljesítménynek. Ha viszont ezt megfordítjuk, akkor a lehetetlen hirtelen nagyon is elérhetővé válik.” (Amby Burfoot)

Megköszönöm azt a bizalmat, amivel másfél év után beválasztottak a felnőtt csapatba. Persze rengeteg tanulni valóm van még, de ez ösztönöz a fejlődésre.

Saját tapasztalataim alapján is fontosnak tartom a csapatsportok közösségkovácsoló erejét. Ez a Face Teamben még fokozottabban megmutatkozik. Kívülállóknak furcsa lehet, hogy különböző korosztályok együtt edzenek. A nagyok mindenben segítik a kisebbeket, akik viszont nagyon igyekeznek elsajátítani mindent.  Az edzések nagyon jó hangulatúak, mert ez egy jó közösség. Viszont mivel elég összetett ez a sport, így fontos a fegyelem, az egymásra figyelés, a kölcsönös segítés, a pontosság, az összhang, a bizalom, a türelem, a kitartás, és a humor. Áronék az edzések mellett nagy hangsúlyt fordítanak a csapat összekovácsolására is, például a már hosszú évekre visszanyúló, jó hangulatú nyári táborok megszervezésével. Jól érzem magam a Face Teamben, tervezem, hogy esetleg a későbbiekben edzősködöm is a csapatnál.

„A hibák visszajelzések a teljesítményünkről. A győztesek sokkal több hibát követnek el, mint a vesztesek.”